Magyar Népművészet és Tánc

A magyar néptánc egy komplex művészeti ág, az egészen virtuóz táncmozdulatok mellett fontos részét képezik a népdalok és rövid versecskék is, melyeknek nagy hagyománya van az egész országban.

Az első néptáncok a középkorban kezdtek elterjedni Magyarországon. Régebbi táncaink közé tartozik a “botozó”, ”legényes” és a ”karikázó”, míg a “csárdás” és “verbunkos” táncok már egy új vonulatot képviselnek. Már középkorból való források is megemlítik a körtáncok fontosságát. Manapság még népszerű formája a népi hagyományok felidézésének a “karikázó”, amely egy uniszex tánc, melynek szerves részét képezi a népi éneklés is.

• Csallóköz and Szigetköz
• Rábaköz
• Nyugat- és Közép-Dunántúl
• Dél-Dunántúl
• Kelet-Dunántúl

• Felső-Tisza vidéke
• Északkeleti Felvidék
• Keleti Palócok and Matyók
• Nagykunság, Jászság
• Dél-Alföld, az Alsó-Tisza vidéke

• Kalotaszegi néptáncok
• Mezőségi néptáncok
• Maros-Küküllő vidéki és Marosszéki néptáncok
• Székelyföldi néptáncok
• Gyimesi csángók néptáncai
• Bukovinai székelység néptánca
• Moldvai csángók néptánca

Ahogy egy 1939-ből származó idézet tartotta: „…a néptánc az utolsó óráit éli. A mai fiatal nemzedéket a nemzetközi tánc teljesen megfertőzte.” - Györffy István.

Szerencsére Györffy Istvánnak nem volt igaza, ugyanis a néptánc ma is velünk él és egyre több gyermek követi szüleik elhivatott szeretetét a néptánc iránt és iratkozik be művészeti egyesületekbe, hogy professzionális táncos legyen belőlük. A néptánc olyan mint egy jó farmer, sosem megy ki a divatból.

Ha egyszer valakit elkezd érdekelni a néptánc, akkor azt fogja észrevenni, hogy egyre többet fog tudni a szokásokról, népzenéről, tánc stílusokról, praktikákról, helyekről és emberekről. 

A táncosok megtanulják kifejezni magukat táncukon keresztül, ami az egyik legfontosabb képesség, amit egy művésznek el kell sajítítania.

A magyar néptánc, mint előadóművészet
A gyakorlással és fellépésekkel eltöltött évek, illetve évtizedek, nemcsak a tánclépések és koreográfiák elsajátításával gazdagítja az embert. A fegyelem, a zene és a tánc iránti elkötelezettség, a közösség és a társaság szeretete szinte kivétel nélkül jellemző minden táncosra.Egy-egy táncfajta megismerése nem merül ki csupán a mozdulatok megtanulásában. Fontos a helyi hagyományokkal való ismerkedés, akár tényleges kutatás formájában. Érdemes térképen felkutatni az aktuális tájegységet, megismerni az adott területre jellemző népviseletet.

 Amikor lemegy a függöny, a profi táncos még nem mozdul. Csak áll fegyelmezetten, akármilyen fáradt is és vár, hogy a függöny megint szétnyíljon, a vezényszóra még egyszer meghajol, megszorítja a mellette álló kezét, majd büszkén lemegy a színpadról.